Ki-Hazudik-Mit

Érdeklődve olvastam az előző újságban Bódai Gábor képviselő „A Hazugság ára” című cikkét. A szerző, úgy látszik szereptévesztésben és fogalomzavarban él. A politikai jobboldal legfontosabb mondanivalója az elvesztett parlamenti választások után, hogy a regnáló kormányzat hazugságok árán került a hatalomra. Sőt, tulajdonképpen 2002 áprilisa óta ez az egyetlen mondanivalója a jobboldalnak. Nem tudnak, és nem is akarnak érdemben politizálni. A szakmapolitika számukra három betű, a NEM, bővebben: mindenre NEM. Ugyanakkor fenn akarják tartani azt a fajta délibábot, amelyre olykor a „Kádári kisember” is nosztalgiával emlékezik, hogy: minden maradhat a régiben. Maradhatna, az ingyenes egészségügy, az ingyenes oktatás, maradhatna a gáz, a villany ára és mindez persze úgy, hogy minél kevesebb adót kelljen az embereknek fizetni. Ezzel ők maguk hazudnak a legnagyobbat. Hiszen Magyarországon sosem volt ingyenes az oktatás vagy az egészségügy, még a Kádár rendszer alatt sem. A látszólagos ingyenesség árát az adófizetők keményen és igazságtalanul fizették meg. A legnagyobb bűne ma a jobboldalnak, élükön a Fidesszel, hogy ezt a fajta hazugságot folyamatosan fenntartják.

Mindezt lefordítva sárbogárdi viszonyokra: az elmúlt választás a helyi politikában fordulatot, egyesek számára köpönyegforgatást hozott. Elgondolkodtató, hogy Sárbogárdnak ma az egyik legfontosabb kérdése, hogy mennyi legyen a sárbogárdi napok költségvetése, és mekkora legyen a képviselői tiszteletdíj mértéke. Ahhoz, hogy a helyzetet jól lássuk, vissza kell menni egy kicsit az időbe, na nem nagyon, mondjuk úgy 2006 februárjáig. Ekkor ugyanis a polgármester és a fideszesek nem szavazták meg a sárbogárdi napok költségvetését, ekkor borult a bili, s az egykor MSZP-és polgármester már csak Orbán Viktort volt hajlandó imádni. Az őszi önkormányzati választások után a Fidesz koalíciót kötött a két érdekpolitizáló, egykor az MSZP színeiben megválasztott képviselővel, akiket megkínáltak pozíciókkal, és vezért talált magának a gerincbajnok polgármester személyében. Ez az új koalíció, a „tizek” szó nélkül elfogadta a 6 milliós költségvetést a bogárdi napokra, és simán leszavazták az MSZP frakció javaslatát a képviselői tiszteletdíj és egyéb juttatások csökkentéséről. Ez a Fidesz Sárbogárdi politikája.

Az ominózus cikk lényege, megmagyarázni, hogy milyen nehéz, és súlyos döntés az, hogy be kell zárni egy intézményt, és ez csakis a posztkommunista, hazug kormány miatt van így, bezzeg, ha a Fidesz lenne most kormányon, minden szebb és jobb lenne. Bódai Gábor és a polgármester is megfeledkeznek egy dologról: az intézményeket Sárbogárdon, nem a kormány zárja be. Minden önkormányzatnak saját döntése, hogy hol és min takarékoskodik. Az önkormányzatnak volna más lehetősége is, ha azonban a kiadásait nem akarja csökkenteni (a képviselői tiszteletdíjakat évi kb. 12 millió forinttal lehetne csökkenti), akkor a bevételeit kellene növelni. Mondjuk úgy, hogy adókat vet ki, hiszen más bevételei nem nagyon vannak, de ez a lakosoknak elviselhetetlen teher lenne. Az iparűzési adó meg úgy-ahogy van nevetséges szóhasználat itt Sárbogárdon, de ez egy másik történet. A kérdés az: miért nem munkálkodik a várost „vezető” koalíció azon, hogy pályázati pénzeket hozzon a városba, mint az elmúlt ciklusban? Miért nem dolgozik azon, hogy munkahelyek létesüljenek? Miért nem keresi a polgármester a lehetőségeket? Miért nem segít az országgyűlési képviselő?

Szerintem intézményeket nyugodt lelkiismerettel bezárni csak akkor lehet(ne), ha semmilyen egyéb megoldás nem lenne a költségvetés rendbetételére. De úgy látszik, a „tizek” koalícióját ez nem zavarja.

-bal-